A kortárs művészet nagy hatást gyakorolt a gyerekekre

KISRÉCSE-KENDLIMAJOR A Ludvig művésztelep az iskolakezdés előtti utolsó napokban gyerekzsivajtól volt hangos. A fiatalok a kortárs művészet rejtelmeiben mélyedhettek el.

A nyugodt környezet nemcsak a művészekre, de láthatóan az általános iskolásokra is jó hatást gyakorolt. Ottjártunkkor szinte minden asztalnál festettek, rajzoltak a gyerekek. Volt, aki vásznon, mások rajzlapon engedték szabadjára a gondolataikat. A tábort szervező Ludvig család igyekezett olyan élményekkel feltölteni az ifjúságot, mely nemcsak a képzőművészetekre, de az életre is nyitottá teszi őket.

– Kezdetben kreatív szombatokon vártuk a gyerekeket, ahol Ludvig Zoltánnal és Ludvig Dániellel a festészet, Németh Klára jóvoltából pedig a tűzzománc technika rejtelmeibe kaphattak betekintést – mesélte a házigazda Ludvig Klára. – Sőt, komoly előrelépést jelentett számukra, hogy a festőkhöz hasonlóan ők is vázlatokat készítettek és rajzlap helyett vászonra vihették fel a festéket.

Valósággal belecsöppentek a kortárs képzőművészetbe, az alkotás öröme pedig új világot nyitott ki előttük.

Az alkotó gyerekek gyűrűjében Kalmár Zsuzsa (balról) és Ludvig Klára. A kendlimajori tábor nagy sikerrel zárult Fotó: Gergely Szilárd

– A felnőttek sokszor nem fogadják el a friss technikákat, az újszerű látásmódokat, ám a gyerekek lelkét megérinti az alkotás szabadsága. Rajtuk keresztül a szülők számára kiderült: a kortárs művészet nem megközelíthetetlen, egyszerűen természetes – folytatta Ludvig Klára, aki hozzátette: szerencsére a mostani foglalkozások az apróságokat kellően feltöltötték energiával.

– Ezúttal dr. Eperjessy Ernő meséiből szemezgettünk – mesélte a táborvezető. – A tanító az Őrtiloshoz tartozó Szentmihályhegyen az 1950-es években iskolát alapított, s ekkor gyűjtötte a meséket a környező magyar, horvát és cigány mesemondóktól. Az égig érő almafa című könyvéből a Balatonról olvastunk fel egy történetet. Emberek, tájak és nyári érzések kedves köntösbe bújtatva. Ettől beindult a gyerekek fantáziája. A munkához adalékként Zoltán beszélt a képszerkesztési, képalkotási technikákról, az arc és a test arányairól, de szóba került a fény-árnyék játéka is. Persze nem szerettünk volna az iskolai rajzórákkal versenyezni, a fiatalok egyfajta plusz lendületet kaptak.

A gyerekek szinte fel sem emelték az ecsetet, a 11 éves Kolonics Kincső például a mesebeli Balaton színes hegységeit és csillogó vizét festette meg, míg öccse, a 7 éves Kolonics Gyula inkább a ceruzával rajzolt. A zalakarosi Czimondor Anna pedig már egy újabb művén dolgozott: egy öltönyös tigrist festett éppen.

– A festményemen a koldusok bekopogtatnak minden házba szállást keresni és csak a falu végén találnak menedéket egy kunyhóban – mondta a Piarista-iskola 3. osztályosa, Vajda Luca. – Ott csodát tettek, a szegény ember házából palotát építettek. Ezt igyekeztem bemutatni a képemen.

A színes alkotásokból a jövőben néhányat akár Kendlimajorban is kiállítanak.

forrás: zaol.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.