A székely hagyományokat őrzik a Páll-család kerámiái

Korondi kerámiákból nyílt tárlat az Ókécskei Közösségi Házban szombaton, Tiszakécskén. Az alkotások az öt generáció óta fazekazással foglalkozó Páll-család keze munkájának gyümölcsei. 

A korondi Páll-család míves, szemet gyönyörködtető kerámiáiból nyílt kiállítás Tiszakécskén, az Ókécskei Közösségi Házban szombaton. A tárlaton megtekinthető népi iparművészeti alkotások a néhai Páll Antal, a népművészet mestere, Magyar Örökség-díjas, fazekasmester, özvegye, Páll Antalné Róza, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett, Magyar Örökség-díjas virágozó, valamint fiuk, ifj. Páll Antal, keramikusmester keze munkájának gyümölcsei.

A kiállításmegnyitón Róza néni és fia személyesen vett részt. Ötgenerációs fazekas-családjukról, valamint a mesterség fortélyairól Böröczki Edit, tiszakécskei keramikus mester beszélgetett a kiállítókkal.

– Azért alakult ki Korondon a fazekalás, mert nagyon szegény, rossz a földje. Sárga agyag. Olyan kemény, hogy mikor szárazság volt, s kapáltunk, szikrázott a kapa – mondta Róza néni.

Anya és fia kifejtették: családjukban mindig munkamegosztás működött.

– A fazekazás, az agyag megmunkálása a keményebb rész, férfimunka. A díszítéshez, írókázáshoz könnyebb, női kéz kell – mondta ifj. Páll Antal, akinek felesége is gyakran besegít a díszítésbe, holott hivatása szerint zenész.

– Régen a fazekas fiúk addig keresgéltek, míg olyan lányt kaptak, akinek volt köze a mesterséghez – magyarázta Róza néni.

– Régen könnyebb is volt, mert a fazekasok nagyon szegények voltak, és egy falurészbe tömörültek. Általában kaszton belül sikerült párt találniuk – tette hozzá fia.

Elmondták: hagyományos technikákat alkalmaznak, azonban az elmúlt évtizedek technikai változásai nagyban megkönnyítették munkájukat. Többek között nem szükséges már 8-9 óra hosszán keresztül fárasztó és körülményes gondossággal hevíteni fatüzelésű kemencéjüket. Immár elektromos kályhában égetik alkotásaikat. A színek tekintetében kizárólag a hagyományos, székely árnyalatokat használják, mint a zöld, a kék, a barna és a sárga. Azonban mára azok előállítása is jóval egyszerűbbé vált.

– Még mikor mi kezdtük, 56 évvel ezelőtt, elmentünk olyan helyekre, ahol nagy vashordók voltak. Megrozsdásodtak az esőtől s a naptól, lett rajtuk egy vastag sárga réteg. Azt lesöpörtük, összegyűjtögettük, s abból készítettük a festéket – mesélte Róza néni.

Fia kifejtette: a formák változtak az idők során, a népi motívumok azonban megmaradtak. Mind jelentést hordoz, melyek megőrzése és továbbéltetése fontos családi célkitűzésük. A kiállított tárgyakon többek között a szerelmet jelképező madarak, a nőiséget szimbolizáló virágok, az életet leképező életfák díszlenek.

Képgaléria: Korondról érkeztek kiállítók Tiszakécskére

Róza néni a kereslet szempontjából a leggyümölcsözőbb korszakként az 1980-as évek időszakát jelölte meg.

– Mikor a legnehezebb volt jönni hozzánk, akkor jöttek nagyon sokan. Sok olyan értelmiségi, akik úgy voltak vele, hogy azért is eljönnek Erdélybe. Azért sem hagyják az erdélyieket, csak maradjanak meg magyarnak. Lelket öntöttek mindig belénk – mondta, majd elárulta: leghőbb vágya, hogy fia után is legyen családjukban valaki, aki továbbviszi a mesterséget.

– Én még, amíg tudom, csinálom. Bízom benne, hogy a Jóisten csak úgy alakítja majd, hogy úgy megyek el, ha el kell menni, hogy valaki majd továbbviszi – mondta.

A tárlat május 11-ig megtekinthető.

Színdarabbal kedveskedtek

A kiállításmegnyitón közreműködtek a tiszakécskei Városi Színjátszó Kör tagjai. Rövid színdarabbal, egy felettébb mulattató, francia vásári komédiával kedveskedtek az Erdélyből érkezett alkotóknak, mely megidézte a vidéki vásárok egyedülálló hangulatát, valamint a falusi élet hagyománytisztelő, ugyanakkor sajátosan furfangos világát.

Forrás: baon.hu