Húsz éve nincs köztünk a zene és emberség ikonja

1999. március 12-én halt meg Yehudi Menuhin, minden idők egyik legnagyobb hegedűművésze, aki azt vallotta: a zene univerzális nyelv, maga a hit és a szeretet, amelynek segítségével az emberek jobban megérthetik egymást. 

Menuhin oroszországi zsidó bevándorlók gyermekeként született New Yorkban 1916. április 22-én. Kétévesen kikönyörgött magának egy hegedűt, amit rögtön össze is tört, mert csak játékhangszer volt, igazi hangszeren négyévesen kezdett játszani. Családja vasszigorral egyengette útját, még azt is előírták, hogy mit olvashat és kikkel barátkozhat. Kora ifjúságától napi nyolc órát gyakorolt, a hangversenyeket „csak” szórakozásnak nevezte. Hétéves korában már a San Franciscó-i Filharmonikusokkal, kilencévesen a vatikáni Sixtus-kápolnában lépett fel. Erről felnőttként azt mondta: úgy gondolta, ha elég jól játssza Bach szólóhegedűre írt Chaconne-ját, Isten meghallgatja, és elhozza a világnak a békét.

Yehudi Menuhin gyerekként
Fotó: Wikimedia

A csodagyerek rendkívüli népszerűségnek örvendett, még tízéves is alig volt, amikor már rendőrkordonnal kellett visszatartani a rajongókat koncertjei előtt. 1927-ben a Carnegie Hallban a Fritz Busch dirigálta a New Yorki Filharmonikusokkal Beethoven Hegedűversenyét, két évvel később Berlinben Bruno Walter vezényletével a „három B” – Bach, Beethoven és Brahms – hegedűversenyeit játszotta, tizenhat évesen a szerző vezényletével rögzítette lemezre Elgar Hegedűversenyét Londonban. 1935-ben világkörüli turnéján 63 városban 110 koncerten lépett fel, játékát hallva Albert Einstein így kiáltott fel: „Most már tudom, hogy van isten a mennyben!”

Húszévesen visszavonult, hogy technikáját fejlessze. A második világháború alatt félezer jótékonysági koncertet adott, a háború után játszott a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek is. 1947-ben a háború után első zsidó zenészként lépett fel Németországban, a zenekart a kollaboráció vádjába keveredett Wilhelm Furtwängler vezényelte. 1952-ben Dzsavaharlal Nehru meghívására Indiába utazott, ahol új spirituális világot fedezett fel, és a jóga hívévé vált, híres kép készült a fejen állva meditáló művészről.

Menuhin a Berlini Filharmonikusokkal adott koncertjén fejen állva meditál.
Fotó: AFP

Az ötvenes évek végétől dirigált is. 1959-ben a Londontól délre fekvő Stoke d’Abernonban telepedett le, ahol az általa felépített zeneiskolában a világ minden részéből származó tehetséges gyermekeket tanított, köztük magyarokat is. Több fesztivált alapított, például a svájci Gstaadban és az angliai Bath fürdővárosban, művészeti vezetője volt a windsori fesztiválnak.

Egész életében a muzsikát népszerűsítette, 1975-ben az ő kezdeményezésére nyilvánították a zene ünnepévé október elsejét.

Zenei korlátokat nem ismert, fellépett Ravi Shankar indiai szitárművésszel, Stéphane Grappelli francia dzsesszhegedűssel és a Beatles együttessel, 1972-ben a Halászbástya Étteremben Boross Lajos prímással Brahms V. magyar táncát játszották közösen. Ő maga Bach d-moll partitájának utolsó tételét nevezte a valaha létrehozott legtökéletesebb zenei építménynek.

1979-ben megalapította a Londoni Wigmore Hall nemzetközi vonósnégyes versenyt. Másfél évtizeddel később Brüsszelben útjára indította a MUS-E (Musique – Europe) multikulturális mintaprogramot. 1991-ben Brüsszelben nevét viselő alapítványt hozott létre, amely a kulturális sokszínűséget kívánja elősegíteni. Növendéke volt mások mellett Nigel Kennedy brit és Vagyim Repin orosz hegedűvirtuóz.

Az ember zenéje címmel könyve és tévésorozata született.

Menuhin különös hangsúlyt fektetett arra, hogy a hátrányos helyzetűekhez is eljusson a zene, és számos alkalommal állt ki az emberi jogok mellett, ítélte el az erőszakot.

Magyarországon 1930-ban lépett fel először, a második világháború után első külföldi művészként adott koncertet Budapesten. Bartók Bélát a múlt század legnagyobb zeneszerzőjének tartotta, ő volt az első nem magyar hegedűs, aki Bartók-műveket adott elő. 1944-ben New Yorkban ő mutatta be a Szonáta szólóhegedűre című darabot, amelyet az önkéntes száműzetésben élő komponista neki írt. Több magyar karmesterrel dolgozott együtt, Doráti Antallal negyven alkalommal játszották Bartók 2. Hegedűversenyét, a művet többször lemezre is rögzítették.

Yehudi Menuhin és Kodály Zoltán
Fotó: AFP

1969-ben az UNESCO nemzetközi zenei tanácsa, 1972-ben a londoni Trinity College of Music elnöke lett. Művészetét számos magas kitüntetéssel ismerték el: a többi közt átvehette a Nehru békedíjat (1960), a Német Könyvkereskedelem Békedíját (1972), a George Washington-díjat (1980), a washingtoni Kennedy Center díját, a francia Becsületrendet (1986), a Glenn Gould-díjat (1990), a művészeti Wolf-díjat (1991). Az UNESCO 1992-ben tiszteletbeli jószolgálati nagykövetté nevezte ki. 1985-ben brit állampolgár lett,

1993-ban II. Erzsébet uralkodó bárói címet adományozott neki, ezért kijárt neki a Lord megszólítás.

1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, a következő évben a spanyol Asztúria hercege díjat. Világszerte több mint harminc egyetem fogadta díszdoktorává.

Yehudi Menuhin 1983-ban, Velencében, koncerten.
Fotó: Marcello Mencarini/Leemage / AFP

A 82 éves Menuhin a Varsói Filharmonikusokat dirigálta Berlinben, amikor szívrohamot kapott, és 1999. március 12-én meghalt. Stoke d’Abernonban, nemzetközi iskolája területén az általa ültetett fa alatt temették el. Magyarul is megjelent Befejezetlen utazás – Életem emlékei című memoárkötete. A brüsszeli Európai Parlament épületében koncerttermet, a budapesti Gellért Szállodában lakosztályt neveztek el róla. Nevével kétévente nemzetközi versenyt rendeznek. Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát, s nevét őrzi egy kibolygó is.

Forrás: baon.hu