A férfi akiről nem beszélnek – Ki volt a Szent György-hegyi remete?

Ify Lajos, egykori fonyódi plébános személyét és munkásságát máig hallgatás övezi. Mintha valamiért halála után 50 évvel se lenne szabad beszélni róla.

Legalábbis így érzékelik annak a csoportnak a tagjai, amely azért szerveződött, hogy a templom- és kápolnaépítő papot ha úgy tetszik, „rehabilitálja”, visszahozza a köztudatba. Ennek jegyében holnap 15 órakor megemlékezést rendeznek Ify Lajos halálának 50. évfordulója alkalmából a Szent György-hegyen, a Lengyel-kápolnánál. Az esemény szervezői az egyik leszármazott, Ifi Géza, nyugalmazott balatonfenyvesi plébános és a nagykanizsai Osvald Gábor, aki a történelem iránt vonzódó emberként lelkes elszántsággal kutatja Ify Lajos életét és munkásságát. Ennek az elszántságnak az eredményeként Gábor és barátai megtalálták Ify Lajos sírját, melynek valódi helyéről még dezinformáció is megjelent – hogy ez tudatos volt, vagy sem, az ma már nehezen tisztázható. De erről később.

– Vagyunk néhányan, akik nem értjük, miért övezi hallgatás Ify Lajos személyét – bocsátotta előre Osvald Gábor. – Főleg azért, mert nemrég például valahol azt olvastam, hogy a fonyódi nép nem lehet elég hálás azért, amit tett ez a pap Fonyódért. Keszthelyi származású volt, 1893. november 16-án született a Balaton-parti városban, tanulmányait Pécsett végezte. A teológia mellett zenei képzésben is részesült, innét talán a vonzódása a harmóniumokhoz és az orgonákhoz, előbbieket gyűjtötte és javította, építette is. 1917-ben szentelték pappá, s a pécsi egyházmegye szolgálatába állt. Több helyen is szolgált, míg Fonyódra került, ahol az önálló plébánia megalapításával bízták meg. Ezen felül azonban még több egyházközség alapítása, kápolnák építése, sőt, az iskola újjáépítése is fűződik a nevéhez. Úgy tudom, 1948-ban megpróbálták beszervezni békepapnak, amit nem vállalt el. Ezért félre akarták állítani, ő azonban ezt nem várta meg és inkább maga mondott le. Ezt követően – premontrei szerzetes lévén – a rend rendházába költözött. Miután a hatalom a szerzetesrendeket is feloszlatta, visszavonult családja Szent György hegyi birtokára, ahol az 50-es években önerőből felépítette az Ify-kápolnát. Itt vendégeket, zarándokokat fogadott, szentmiséket tartott – korábbi írásaiból az is kiderül, hogy a hegyi elvonulást mindig is tervezte, csak éppen nyugdíjas korában. Talán maga sem hitte volna, hogy ez már kevéssel az 55. életévén túl bekövetkezik…

Az épületben valakik laknak, vagy laktak, ez látszik a káoszon
Fotós: Ifj. Osvald Gábor

Elvonulása miatt úgy hívták: a Szent György-hegyi remete.

Osvald Gábor mesélte: a korabeli újságok szerint a kápolna előtt mindig a felvont nemzeti lobogó jelezte, fogad-e épp látogatókat. Az egyik épületben állítólag a koporsóját tartotta, amin minden évben javította halálának dátumát. Sőt, évekkel a halála előtt már megásta sírját is a kápolna feletti domboldalon.

– Ennek ellenére halála után a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság a gyászjelentésben úgy tájékoztatta a híveket, hogy Ify Lajos temetése 1967 szeptember 23-án a kisapáti temetőben lesz – folytatta Osvald Gábor. – Más írott dokumentumokban, korabeli lapokban is így tudósítottak. Hogy ez szándékos félrevezetés volt-e, azt már nem lehet kideríteni, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy a hatalom nem akarta, hogy a Szent György-hegyi kápolna zarándokhely legyen, vagy esetleg kialakuljon ott egy közösség.

Osvald Gábor és társai, miután megtalálták az atya és házvezetőnői sírját, hozzáláttak az azokat övező, túlburjánzott növényzet megritkításához
Fotós: Ifj. Osvald Gábor

Ify Lajos egykori menedékhelyén mára minden az enyészeté lett. A kápolna tetőzete beszakadt, az ablakok úgyszintén, amit az épületből lehetett, mindent elloptak ismeretlenek és belül irdatlan felfordulás fogadja a betérőt.

– A harmómium-gyűjteményből maradt még néhány darab, de azokon is erősen látszik már az idő vasfoga – árulta el Gábor. – A birtokon mindent benőtt a növényzet. Teljesen elfedte azt a kőkeresztet is, aminek a közelében megtaláltuk a sírját (melyről legenda keringett Fonyódon, ennek nyomán indultunk a nyughely felkutatására), a fejfán az ő nevével, s egyébként még mellette nyugodnak a házvezetőnői is. Tehát valójában az otthonánál temették el, ezért nem is értjük, miért szerepelt minden korabeli írásban a kisapáti temető, mint nyughely… Ennek kiderítése még a jövő feladata.

A ma már romos kápolna, amit az ezermester pap önerőből épített
Fotós: Ifj. Osvald Gábor

Osvald Gábor hozzátette: társaival és a leszármazottakkal – köztük Ifi Géza nyugalmazott plébánossal – szeretnék valahogy megmenteni az utókornak a kápolnát, a megmaradt harmómiumokat, Ify Lajos nevét pedig visszahozni a köztudatba. A szegényeket mindig jóságosan segítő, a háború alatt zsidókat bújtató kápolna- és templomépítő, Fonyód közéletében lámpásként tevékenykedő atya ugyanis méltatlanul került a történelem süllyesztőjébe. Osvald Gábor szerint valamiért ma is tabutéma róla beszélni, például furcsa, hogy Fonyódon, egykori szolgálati helyén máig senkinek sem jutott eszébe, hogy Ify Lajost rehabilitáltassák és a településen sem őrzi utca a nevét. A posztumusz díszpolgári cím pedig már tényleg csak hab lenne a nem létező tortán.

forrás: zaol.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.