A „celluloidvírustól” a modern technikáig – Zsila Sándor fotóművész tárlata Nagykanizsán

Zsila Sándor fotóművész e hónapban ünnepelte a 60. születésnapját. A Magyar Plakát Házban a legszebb képeiből nyílt kiállítás.

30 évet ölelnek át a képek

A fővárosi művész igyekezett azt a közel 30 évnyi anyagot átfogni, amióta fényképezőgép került a kezébe. A látogató több stációt láthat a fotókon, kezdve a diafilmes időszaktól egészen a modern digitális fényképezőgépekig.

Zsila Sándor fotóművész ebben a hónapban ünnepli a 60. születésnapját Fotó: Szakony Attila/Zalai Hírlap

– Tizenhat éves lehettem, amikor a szomszéd fiú, akit történetesen szintén Sanyinak hívtak, megmutatta a fényképezőgépét – mesélt a kezdetekről Zsila Sándor. – Felhúzta a gyönyörű Vivitar gépet. Egy óriási alapobjektívvel, nagy fényerejű lencsével. Robusztus, erős, ezüstszínű. Exponált a masinával és ez a speciális „zene” valósággal rabul ejtett. A technikai eszköz teljesen lenyűgözött, azonnal vettem is egy jóval olcsóbb Praktica gépet, hívótálat, papírt és vegyszert. Abszolút megfertőzött a „celluloidvírus”. Rengeteget játszottam filmekkel, papírokkal és túlhívással is. A fotózás technikai részével mindig is sokat törődtem.

Diafilmek varázsa

Aztán Zsila Sándor találkozott egy természetfotóssal, aki bevezette a diafilmkészítés rejtelmeibe. Illetve olyan klubba invitálta, ahol hozzá hasonló emberek hódoltak a szenvedélyüknek.

– Otthonra találtam – mosolygott. – Nyugdíjazták a fekete-fehér fényképeket, s jobban előtérbe került a dia, valamint a természet. Ez rendkívül meghatározó volt az életemben, olyannyira, hogy csak az elmúlt egy-két évben kezdtem újból fekete-fehér fotókat készíteni – persze már digitálisan. Utóbbi világ számomra ünnepelt átállás volt, hiszen a film, mint anyag, s annak fényérzékenysége korlátot szabott a céljaimnak. Ez a világ viszont szabad levegőt engedett, lehetőségeket adott, amivel még jobb, izgalmasabb dolgokat lehet alkotni.

Zsila Sándor már a számítógépek megjelenésétől kezdve képszerkesztő programokkal dolgozott. Az első digitális nagyításokat is elvégezte, amikor ahhoz lehetett programot beszerezni.

– Elég mély alapom van a filmes világban is, ugyanis én is ilyen gépekkel kezdtem, tehát tudom, hogyan kell kinéznie egy csodás fényképnek – mondta. – A digitális érában új kifejezéseket tanultunk meg, de vannak, akik a technikai problémákat nem tudják orvosolni, ezért nem készítenek szép képeket.ű

Egy szelet a plakátház faláról. A kiállítás rendkívül változatos és sokszínű repertoárból válogat Fotó: Szakony Attila/Zalai Hírlap

Minden téma érdekli

A művész elmondása szerint nem válogatós, szeret madarakat, tájakat és egyéb történéseket elkapni a környezetből. Mostanában sokkal kevesebb időt tölt a szabadban, mint amennyit kellene. Ha viszont kijut, rendkívül hatékony.

– A kanizsai kiállítás valóban kitűnő lenyomat, itt kiderül, más témák is foglalkoztatnak, nem csak a természet – folytatta. – Gyakran a barátaimat fotózom, ahogy ők a környezetet fényképezik. Sőt járok néha latin táncestekre vagy koncertekre, ahol épp hangszereket kapok lencsevégre, és a nyüzsgő Londonban sem tettem le a gépemet.

A harmincévnyi képes utazáshoz irodalmi tárlatvezetést is kérhetnek az érdeklődők a Thúry György Múzeumban.

forrás: zaol.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.